A fizikai aktivitás része a II-es típusú cukorbetegség elsődleges kezelésének, annak előnyös hatásait pedig számos kutatás megerősítette. Az optimális tréning típusa, időtartama, intenzitása azonban nem ennyire felderített terület. Az aerob, intervallum típusú edzés hatékony a vércukorszint szabályozás fejlesztésében, de az optimális kivitelezése még ismeretlen.

Új kutatás segít feltárni az egyes edzésmódok hatékonyságát

Jakobsen és munkatársai célja az volt, hogy meghatározzák az intervallumok hosszúságának fontosságát az étkezés utáni (postprandialis) vércukorszint kontroll tekintetében, egyszeri edzést követően. 12 fő II-es típusú cukorbeteg vett részt a vizsgálatban. Minden páciens 30 év feletti volt, eltérő testtömeg-indexszel. A vizsgálatból kizárásra kerültek azok, akik külső inzulint használtak, terhesek voltak, dohányoztak, lép, vese, kardiopulmonális, vagy pajzsmirigy betegségben szenvedtek, de kizáró ok volt a premenopauzális állapot is, illetve bármely olyan tényező, ami ellenjavallja a jelentősebb fizikai aktivitást.

A vizsgáltakat a következő 3 próba után vették szemügyre:

1. IW3: intervallum gyaloglás 3 perces lassú, és 3 perces gyors gyaloglási ciklusok ismétlődésével
2. IW1: intervallum gyaloglás 1 perces lassú, és 1 perces gyors gyaloglási ciklusok ismétlődésével
3. gyaloglás nélkül
   
   
   

A tréningek egy órát vettek igénybe, és futópadon, 1%-os emelkedővel történtek. A maximális oxigénfogyasztás 54%-át (lassú szakasz), és 89%-át (gyors szakasz) célozták. A gyaloglás nélküli időszak szintén egy óráig tartott, amit a páciensek széken ülve töltöttek. Az egyes próbák között minden esetben legalább egy hét telt el. A pácienseket arra kérték, hogy a vizsgálati napok előtti két napban ne vegyék be a gyógyszerüket, tartózkodjanak az élénk fizikai aktivitástól; egyék a megszokott ételeket, és ne fogyasszanak koffeint, és alkoholt legalább 24 óráig a próbák előtt.

Vizsgálták a gyaloglás sebességét, a VO₂ és a szívfrekvencia végig monitorozva volt. 4 órás folyékony vegyes étel tolerancia tesztet (liquid mixed meal tolerance test = MMTT; 300 ml, 450 kcal; 55E% szénhidrát, 15E% fehérje, 30E% zsír) végeztek 30 perccel mindegyik próba után, minden 15. percben mértek az MMTT alatt.

Nem találtak jelentős különbséget a kétféle kivitelezési mód között

Az egy és három perces intervallumokkal történő gyaloglás hasonló átlagot eredményezett a VO₂ és a szívfrekvencia területén. Az átlag étkezés utáni vércukorszintek alacsonyabbak voltak a három perces intervallumok esetén a gyaloglás nélküli időszakkal összehasonlítva, de nem találtak jelentős különbséget az egy perces intervallumok, és a gyaloglás nélküli időszak, illetve az egy és három perces intervallumokkal történő gyaloglás utáni értékek között. Egyes mérési időpontokban (MMTT) azonban jelentős különbség volt tapasztalható a vércukorszinteket tekintve mind a két edzésmódnak a gyaloglás nélküli próbával való összehasonlítása esetén. Ami óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy kimondjuk, a 3 perces intervallumoknak kedvezőbb hatása van, mint a rövidebbeknek. 

A vizsgálat megerősíti azokat a korábbi kutatásokat, miszerint a 3 perces intervallumokkal végzett edzésnek vércukorszint csökkentő hatása van. Ezenkívül elmondható, hogy az intervallumok idejének rövidítése - amennyiben a gyaloglás sebessége, illetve a gyors és lassú gyaloglással töltött idő azonos- nem eredményezett ezen felüli javulást.

A 3 perces intervallumokkal végzett tréning tehát javasolható II-es típusú cukorbetegség esetén, de az intervallumok hosszúságával kapcsolatos kérdések megválaszolása további kutatásokat igényel.

Forrás: Jakobsen et al. The Acute Effects of Interval-Type Exercise on Glycemic Control in Type 2 Diabetes Subjects: Importance of Interval Length. A Controlled, Counterbalanced, Crossover Study; PLoS ONE 11(10): e0163562.